Erdély a magyar emberek számára egyszerre jelenti a múlt
szépségét, a "tündérkert" emlékét, ugyanakkor az elvesztett
ország szomorú érzését is. A melankóliát csak fokozza a
természet szépsége, s az emberek, akik ott vannak otthon,
miközben mi itthonról próbáljuk megismerni, milyen egy másik
országban magyarként élni...
Kalotaszeg színmagyar területe a gyönyörű templomaival,
hímzéseivel magával ragadó. Sehol sem szól úgy a Himnusz,
mint a Bánffyhunyadi templomben, a kórustalálkozó
népviseletbe öltözött résztvevői hangjával!
Torda a vallászszabadság szimbóluma, környezetét ugyanakkor
Szent László király legendájával lengi be az emlékezet.
Torockó pedig, a Székelykővel egy igazi gyöngyszem, ahol
lépten-nyomon elvarázsol az épített örökség, s mindaz,
melyet az ott élők szellme őriz!
A Gyulafehérvári püspüki székhely, majd Vajdahunyad már abba
engedett betekintést, hogyan változik a Világ, s hogy
mennyire mást jelent a románságnak minaz, amit nekünk,
magyaroknak e helyszínek sugallnak.
Kirándulásunk során nem csak a szépséget, de a történelem
viharait, s az együttélés kényszerének nehézségeit is
megismertük. |