Február
végére már a bőrünk alá is beköltözik a szürke összes
árnyalata... Alig várjuk a napfényt, a színeket!
Ezekben a
hetekben, pontosan vízkereszttől hamvazó szerdáig tart a
farsang, a télűző vidámkodások ünnepe. A karácsony
szentsége és a nagyböjt szomorú szigora közé egy kis öröm
ékelődik...
Az igazi
felszabadultság záloga az "alakoskodás", amikor a maskarák
mögé bújtatjuk a valódi arcunkat - minden bánattal, gonddal,
komor gondolattal együtt -, s így, a kicsit - vagy nem is
kicsit - feloldódott korlátainkkal, önfeledten mulatunk.
"Carne vale"
- ég veled hús! A böjt előtti utolsó napokra utal a
kifejezés, s közben a karnevál színes forgatagában él tovább
a szó.
Talán a
legismertebb alakoskodó szokás Magyarországon a Mohácsi
Busójárás. Ez a sokác népszokás is a telet temeti, s a fából
faragott álarc mögé bújva, a társadalmi különbségeket és
kötöttségeket oldja fel néhány nap erejéig.
De most ne
Mohácsra mentünk!
Olyan, mintha eltűnt
volna a társasjátékból a "cs" betű, így csak Moháig
jutottunk!
Moha egy
kis település Székesfehérvártól északra.
Szinte
csak itt fellelhető szokás a Tikverőzés. Minden áldott évben húshagyó kedden.
Nem tudjuk,
mióta, de vagy 100 éve biztos. '61-ben írták le először a
néprajzosok.
2011 óta a
Mohai Tikverőzés a Szellemi Kulturális Örökség része. Bárki
ellátogathat, megállhat az út szélén, hogy nézze, amint a
falu fiataljai rongyos gúnyákban, kormos pofázmánnyal
végigbandáznak az utcán, s betérnek a házakba, hogy
bekormozzák a tyúkokat és a lányokat... A A termékenység és
az
egészség, varázslásán túl is óriási értéke ez! Hagyomány, közösség, összertartozás!!!
A múlt
emléke, a jelen cselekedete, a jövő ígérete.
Micsoda hatalmas dolog!
Nagyon vidám,
ahogy szaladnak a "bohócok", és mindenkit bekormoznak az
utcán!
De hogyan?!?!
Életem
legkedvesebb bekormozása: "Ja, ne tessék már ilyen fehérnek
lenni!"
És szinte
simogatva összekente az arcomat!
És
mindenkivel ilyen kedvesen bántak.
De a
kedvességgel együtt... a végére mindenki fekete volt.
A gyerekek
visítva szaladtak, előbb elbújtak, majd szinte sorba álltak,
hogy kormos lehessen a pofikájuk...
És a legszebb
az egészben, hogy valóban helyi szokás, a helyieknek.
Épp attól
lesz autentikus, hogy a nagymama a kisunoka osztályát látja
vendégül...
És a 60-as
évekről szóló film alapján azt mondhatjuk, csak az autók
változtak, maga a szokás változatlanul él ma is.
Mi pedig VIP
vendégek voltunk ezen a nagyszerű eseményen.
Készültek,
vártak, fánkot sütöttek, terítettek nekünk. És mindenhova
beengedték a csoportot.
Nagyon
megtisztelő volt.
És remekül
szórakoztunk.
Őszintén
mondom, mindenkit sajnálok, aki nem tudott ott lenni!!! |