A MOHAI TIKVERŐZÉS

(A "tikverőzés 2017" tagcsoport programja)

(2017. február 28.)

Február végére már a bőrünk alá is beköltözik a szürke összes árnyalata... Alig várjuk a napfényt, a színeket!

Ezekben a hetekben, pontosan vízkereszttől hamvazó szerdáig tart a farsang, a télűző vidámkodások ünnepe. A karácsony szentsége és a nagyböjt szomorú szigora közé egy kis öröm ékelődik...

Az igazi felszabadultság záloga az "alakoskodás", amikor a maskarák mögé bújtatjuk a valódi arcunkat - minden bánattal, gonddal, komor gondolattal együtt -, s így, a kicsit - vagy nem is kicsit - feloldódott korlátainkkal, önfeledten mulatunk.

 

"Carne vale" - ég veled hús! A böjt előtti utolsó napokra utal a kifejezés, s közben a karnevál színes forgatagában él tovább a szó.

 

Talán a legismertebb alakoskodó szokás Magyarországon a Mohácsi Busójárás. Ez a sokác népszokás is a telet temeti, s a fából faragott álarc mögé bújva, a társadalmi különbségeket és kötöttségeket oldja fel néhány nap erejéig.

 

De most ne Mohácsra mentünk!

Olyan, mintha eltűnt volna a társasjátékból a "cs" betű, így csak Moháig jutottunk!

 

Moha egy kis település Székesfehérvártól északra.

Szinte csak itt fellelhető szokás a Tikverőzés. Minden áldott évben húshagyó kedden.

Nem tudjuk, mióta, de vagy 100 éve biztos. '61-ben írták le először a néprajzosok.

2011 óta a Mohai Tikverőzés a Szellemi Kulturális Örökség része. Bárki ellátogathat, megállhat az út szélén, hogy nézze, amint a falu fiataljai rongyos gúnyákban, kormos pofázmánnyal végigbandáznak az utcán, s betérnek a házakba, hogy bekormozzák a tyúkokat és a lányokat... A A termékenység és az egészség, varázslásán túl is óriási értéke ez! Hagyomány, közösség, összertartozás!!!

A múlt emléke, a jelen cselekedete, a jövő ígérete.

Micsoda hatalmas dolog!

 

Nagyon vidám, ahogy szaladnak a "bohócok", és mindenkit bekormoznak az utcán!

De hogyan?!?!

Életem legkedvesebb bekormozása: "Ja, ne tessék már ilyen fehérnek lenni!"

És szinte simogatva összekente az arcomat!

És mindenkivel ilyen kedvesen bántak.

De a kedvességgel együtt... a végére mindenki fekete volt.

 

A gyerekek visítva szaladtak, előbb elbújtak, majd szinte sorba álltak, hogy kormos lehessen a pofikájuk...

 

És a legszebb az egészben, hogy valóban helyi szokás, a helyieknek.

Épp attól lesz autentikus, hogy a nagymama a kisunoka osztályát látja vendégül...

És a 60-as évekről szóló film alapján azt mondhatjuk, csak az autók változtak, maga a szokás változatlanul él ma is.

 

Mi pedig VIP vendégek voltunk ezen a nagyszerű eseményen.

Készültek, vártak, fánkot sütöttek, terítettek nekünk. És mindenhova beengedték a csoportot.

Nagyon megtisztelő volt.

És remekül szórakoztunk.

 

Őszintén mondom, mindenkit sajnálok, aki nem tudott ott lenni!!!

        

 

 

 

  

Elbúcsúztattuk a telet, jöhet a tavasz!!!

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungaryclub.hu