Székelyföld kapcsán mindenkin átfut
egy érzés. A természet szerelmesei a fenyvesek zord zöldjét,
a hegyek hullámzását, a szűk patakmedreket, a tágas
medencéket látják. Megjelenik a Mohos lápvilága vagy a Szent
Anna-tó örök fiatalságot adó, lágy víze, de még a torjai
Büdös-barlang bűzét is szívesen szagoljuk ebben a
környezetben! És ki ne szeretne tovább menni? Elcsángálni
kicsit... egész az Ezeréves határig?
Az apró falvak, a kékre meszelt
házikók, a gyönyörű faragott székelykapuk és a hazatérő
csorda látványa kicsit a saját múltunkba repít minket. Épp
úgy, mint az ősi templomok Szent Lászlót idéző freskói, és
az ezredéves rovásírásos jelek.
Mondai messzeségbe hívnak, és rég
letűnt időket varázsolnak a mába az ősi nevek, hiszen ki ne
szeretne a Firtos tövében Énlakára vagy épp Etédre
zötykölődni? Ugyanakkor a városokban felébredünk a
mesevilágból és egyszerre éljük meg a magyar kultúra
múltját, a történelem dicső és szomorú korszakait és a
mindennapok fejlődését.
Kirándulásunk során végigjártuk
Székelyföld természeti és kulturális értékeit, ismerkedtünk
a tájjal, emberekkel, ízekkel. Fáradhatatlanul léptünk
tovább programról programra, hogy amit csak lehet,
megismerjünk. De érezzük azt is, vissza kell térnünk!
Kicsit elidőzni, még inkább megérezni,
mit is jelent az illatok, a színek szintjén Erdély, és mit
is jelent ma magyarnak lenni Székelyföldön. |