Nagyon körút

Gőzmámoros Fejlődés: A vAsút és a Nyugati-Pályaudvar

(2013. május 11.)

Az ipari forradalom egészen új folyamatokat indított a városok életében. A gyárak egyre több munkerőt vonzottak, az emberek vidékről a városba költöztek. Már nem a lakhelyükhöz közel dolgoztak, hanem akár napi szinten sokat kellett utazni, hogy célba érjenek.

Szintén a gyárak koncentráltsága okozta, hogy míg korábban a nyersanyaglelőhelyek fontos telepítő tényezői voltak az iparnak, addig a 19. század közepére a munkaerő tömörülése jelentette a fő szempontot, a nyersanyagot adott esetben messzeföldről kellett a feldolgozás helyére szállítani.

Ezek a folyamatok, és persze sok más tényező is, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vasút, melyet kezdetben nagyon is fenntartással kezeltek, s igazi térhódításában sokan nem is hittek, robbanásszerűen fejlődni kezdett.

Az első pályákat, s a kapcsolódó pályaudvarokat magán beruházó cégek építették, melyek a jól megválasztott nyomvonal révén próbáltak jelentős forgalmat, így a beruházás hitelköltségeit fedező bevételt nyerni.

A teherszállítás az ipari területekhez, a személyszállítás a város központjához közelre igényelte a pályaudvar kialakítását.

 

Az első magyarországi vasútvonal fejpályaudvarként megépült Indóház még a városon kívül, a gyárak tőszomszédságában települt ugyan, de a főváros növekedésével hamarosan útjában állt a további fejlődésnek. Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megfogalmazta, hogy a város szerkezetének további alakításában egy, a Dunától a Dunáig tartó körút építése lenne a kívánatos, az Indóházról kiderült, hogy pont rossz helyen van... Hosszas egyezkedés után végül megindult az új pályaudvar építése, méghozzá úgy, hogy a hatalmas csarnokot a régi - egyébként szintén nem kicsi, hiszen megépültekor a város legnagyobb csarnoka volt - épület fölött kezdték építeni.

 

A funkcionális, mégis igazán gyönyörű épület, a mai Nyuagati-pályaudvar, a társadalmi élet új színtere lett, hiszen az utazás kényszere vagy öröme széles rétegeket érintett. Így a legkülönbözőbb rendű-rangú utasok igényeit kellett egyszerre szolgálni: poggyászfeladók, várók, éttermek, sőt szivarszoba biztosította a sokrétű kényelmet, s persze külön várótermet kapott a Királyi pár is.

Megépültekor külön gondot fordítottak arra, hogy bár a főhomlokzat mai szemmel nézve "oldalt" helyezkedik el, az akkor kialakuló Körút felé néző üvegfal méltó dísze legyen a fejlődő városnak, ugyanakkor a hatalmas ajtókon át látható vonatok látványát közel hozza azokhoz is, akik épp nem utaznak messzire.

Ezzel a vasút a mindennapi élet részévé vált, s a szépséges épület ma is meghatározó dísze a Nagykörútnak.

 

Látogatásunk során megismerkedtünk az épülettel, történetével, részeivel és díszeivel, természetesen a Királyi váróval, sőt, bepillantást nyertünk a napi működésbe is! Azt pedig örök életre megtanultuk, hogy a váltóállítás nem tréfa dolog!!!

 

     

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu