Az ipari
forradalom egészen új folyamatokat indított a városok
életében. A gyárak egyre több munkerőt vonzottak, az emberek
vidékről a városba költöztek. Már nem a lakhelyükhöz közel
dolgoztak, hanem akár napi szinten sokat kellett utazni,
hogy célba érjenek.
Szintén a gyárak
koncentráltsága okozta, hogy míg korábban a
nyersanyaglelőhelyek fontos telepítő tényezői voltak az
iparnak, addig a 19. század közepére a munkaerő tömörülése
jelentette a fő szempontot, a nyersanyagot adott esetben
messzeföldről kellett a feldolgozás helyére szállítani.
Ezek a
folyamatok, és persze sok más tényező is, nagyban
hozzájárultak ahhoz, hogy a vasút, melyet kezdetben nagyon
is fenntartással kezeltek, s igazi térhódításában sokan nem
is hittek, robbanásszerűen fejlődni kezdett.
Az első pályákat,
s a kapcsolódó pályaudvarokat magán beruházó cégek
építették, melyek a jól megválasztott nyomvonal révén
próbáltak jelentős forgalmat, így a beruházás
hitelköltségeit fedező bevételt nyerni.
A teherszállítás
az ipari területekhez, a személyszállítás a város
központjához közelre igényelte a pályaudvar kialakítását.
Az első
magyarországi vasútvonal fejpályaudvarként megépült Indóház
még a városon kívül, a gyárak tőszomszédságában települt
ugyan, de a főváros növekedésével hamarosan útjában állt a
további fejlődésnek. Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa
megfogalmazta, hogy a város szerkezetének további
alakításában egy, a Dunától a Dunáig tartó körút építése
lenne a kívánatos, az Indóházról kiderült, hogy pont rossz
helyen van... Hosszas egyezkedés után végül megindult az új
pályaudvar építése, méghozzá úgy, hogy a hatalmas csarnokot
a régi - egyébként szintén nem kicsi, hiszen megépültekor a
város legnagyobb csarnoka volt - épület fölött kezdték
építeni.
A funkcionális,
mégis igazán gyönyörű épület, a mai Nyuagati-pályaudvar, a
társadalmi élet új színtere lett, hiszen az utazás kényszere
vagy öröme széles rétegeket érintett. Így a legkülönbözőbb
rendű-rangú utasok igényeit kellett egyszerre szolgálni: poggyászfeladók,
várók, éttermek, sőt szivarszoba biztosította a sokrétű
kényelmet, s persze külön várótermet kapott a Királyi pár
is.
Megépültekor
külön gondot fordítottak arra, hogy bár a főhomlokzat mai
szemmel nézve "oldalt" helyezkedik el, az akkor kialakuló
Körút felé néző üvegfal méltó dísze legyen a fejlődő
városnak, ugyanakkor a hatalmas ajtókon át látható vonatok
látványát közel hozza azokhoz is, akik épp nem utaznak
messzire.
Ezzel a vasút a
mindennapi élet részévé vált, s a szépséges
épület ma is meghatározó dísze a Nagykörútnak.
Látogatásunk
során megismerkedtünk az épülettel, történetével, részeivel és díszeivel,
természetesen a Királyi váróval, sőt, bepillantást nyertünk
a napi működésbe is! Azt pedig örök életre megtanultuk, hogy
a váltóállítás nem tréfa dolog!!! |