|
Hiába írta meg Petőfi, hogy "mit nekem
te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája",
azért én azt tapasztalom, a legtöbben a hegyeket szeretik.
Így aztán, merésznek mondható az ügy, hogy az "Alföld
tengersík vidékére" vigyelek Benneteket... De pont azért
tettem, mert úgy éreztem, ha egyedül mennétek, előbb
feladnátok, minthogy kinyílna a táj, és megmutatná a
látszólagos egyhangúság mögötti szépséget.
Mert persze, kétségtelenül sík.... De
a száraz tájban, a szántóföldek szélén, árokparti virágok
nyílnak. Apró szépségek, csak az igazán figyelmeseknek.
És ezek a virágok rákúsztak a terítőkre, párnákra, beleégtek
a kerámiába, és ott lapulnak a falakon, a vakolatdíszek
között. Apró szín-örömök a sok munka között. Ebben a
tájban a föld a megélhetés. Ma már persze nem ekével
szántó parasztot látunk, hanem termálvízzel fűtött
üvegházat, ezernyi paradicsompalántával... De azért
visszatekintettünk régre is, amikor még apró házakban laktak,
amikor még szélmalommal őrölték a gabonákat, s amikor még
kerekes kútból húzták a vizet.
És a magyar ló!!! A magyar
lótenyésztés egyik legszebb, legértékesebb ékköve, a
Nóniusz ménes Mezőhegyesen található! II. József császár
1784-ben alapította a ménest azzal a céllal, hogy kiváló
teljesítőképességű lovakat tenyésszenek. A munkához Hild
János tervezte a csodás klasszicista épületeket, amelyekben
sétálni, megszállni, lovakat simogatni (vagy épp lónak
lenni) és a majorságok zabsilóiban gyönyörködve
pusztabuszozni is óriási élmény volt!
A magyar Alföld valaha erdős, vízjárta
vidék volt. A mai kép valójában egy másodlagos táj, az ember
által alkotott, szántóföldek végtelenjével jellemezhető
puszta. Régen rengeteg falu volt, s építették is a
törvény szerint az egyházakat, de a törökdúláskor
mezővárosokba menekültek az emberek, s a hajdanvolt falvak
nyomait már csak az omladozó falú árpád-kori templomromok
adják. Aztán, a napi munka szüksége, dologidőben
visszatelepítette az embereket a földekre, kialakultak a
tanyák. Pettyezik a tájat ma is, bár állapotuk jól mutatja a
vidék új gazdasági folyamatait: mára ezeket nagyrészt újra
elhagyták, megint a városok felé tart az áramlás. Azért
egy-egy tanyamúzeum érdekes, szép emléke a magyar
rónának!
És ha már városba tömörülés, akkor
megnéztük azt is! Hódmezővásárhelyen tetten érhető az
egykor erre kalandozó Tiszától való félelem, a letűnt
tanyavilág, az élő népművészet, és a 19. század végének
robbanásszerű fejlődése, mely a 21. században, megújulva ad
szép keretet az itt élőknek! Makó a hagymáról híres. Van is
minden... Hagyma szobor, Hagymatikum, Hagyma
sétány...hagyma, hagymával! (Csak szoríjja Kend!)
És nem csak a magyar emlékekről kell
beszélnünk, hanem a jelentős szlovák lakosságról is.
Tótkomlóson több tájház és látnivaló kötődik a
szlováksághoz, s a település engem is megindított - igaz,
kicsit másképp... Amikor - még a múlt században - angolul
tanultam, nagy segítségemre volt Dohár Péter "Kis angol
nyelvtan" című könyve. Aki forgatta már, tudja, hogy a
Present Perfect igeidőt a vicces írás a "Have you ever been
to Tótkomlós?" mondattal sulykolta.... És én azóta szerettem
volna
eljutni Tótkomlósra! Szóval...
Have you ever been to Tótkomlós????
Igen, voltunk már Tótkomlóson, és csoda dolgokat láttunk!
|
