Amikor a
vasútépítési láz elérte Magyarországot, egyértelmű volt,
hogy Bécs és Budapest összekötése az elsődleges feladat.
Kérdéses volt azonban, hogy a
Bécs-Pozsony-Budapest-Debrecen-Erdély, vagy a
Bécs-Budapest-Trieszt vonal legyen-e a tengely. Végül az
előbbi, a Duna bal partján húzódó változat valósult meg.
Első lépésként a Budapesttől Vácig fektetett síneken
zakatolt végig a vonat, 1846. július 15-én. Akkoriban a
fejpályaudvar a városon kívül épült ugyan, de a főváros
növekedésével hamarosan útjában állt a további fejlődésnek.
Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megfogalmazta, hogy a
város szerkezetének további alakításában egy, a Dunától a
Dunáig tartó körút építése lenne a kívánatos, az Indóházról
kiderült, hogy pont rossz helyen van... Hosszas egyezkedés
után végül megindult az új pályaudvar építése, méghozzá úgy,
hogy a hatalmas csarnokot a régi - egyébként szintén nem
kicsi, hiszen megépültekor a város legnagyobb csarnoka volt
- épület fölött kezdték építeni.
Az óriás vas
szerkezet a világ 5. legnagyobb ilyen jellegű épülete volt
akkoriban!
S az anyag
hidegsége, ridegsége ellenére, szerkezeti szépsége
díszítményei révén szemet gyönyörködtető épület született.
Ahol falakra volt szükség, ott a vas szerkezetet téglával
töltötték ki, s így hozták létre a működést biztosító,
ugyanakkor a lekülönbözőbb társadalmi rétegek utazását
szolgáló tereket.
Poggyászfeladók,
várók, éttermek, sőt szivarszoba biztosította a sokrétű
kényelmet, s persze külön várótermet kapott a Királyi pár
is.
E szépséges
épület ma is meghatározó dísze a Nagykörútnak.
Látogatásunk
során megismerkedtünk az épülettel, történetével, részeivel és díszeivel,
természetesen a Királyi váróval, sőt, bepillantást nyertünk a
napi működésbe is! |