|
Kinylílik a kapu,
és megáll az idő...
Az árnyékok
megmerevednek, a falevelek mozdulatlanul állnak ellent a
szélnek. De a borostyán mintha itt gyorsabban nőne. Épp úgy,
mint mikor felgyorsított filmen a növényi rügy kibomlása
pillanatok alatt zajlik, itt, a Százados úti művésztelepen,
az embernek az az érzése támad, hogy miközben minden lassul,
sőt megállnak a mozdulatok, a borostyán és a vadszőlő
százszoros tempóban tekereg.
A város
legrégebbi, folyamatosan lakott művészfalujában több mint
100 év óta élnek és alkotnak szobrászok, festők,
grafikusok... képzőművészek.
Sétáltunk egyet a
telepen, megismertük, melyik házban ki lakott, mit és
hogyan alkotott. Megtudtuk, hogy a kert mely szeglete, milyen
emléket őriz.
Szabó Gábor,
szobrászművész nem is vezetőnk, sokkal inkább "élő
emlékezőgépünk" volt, hiszen generációkra visszamenőleg
ismer itt mindent és mindekit.
Mesélt nekünk, és
mesélt a műterme is, a tárgyak, művek, alkotások, az
egymásra rakodó időrétegek, generációk kuszán kavargó, mégis
egységessé érő tárlata! |
