|
A Vértes és a
Bakony közti markáns törésvonalban vezető utunk során egy
gyors jobbra-kanyarral máris kitérőt tettünk: mielőtt a móri
borvidék nedűivel ismerkedtünk volna, feltelepedtünk a Csókakői
vár falára, hogy belássuk az Ezerjó és a Királyleányka
hazáját.
A történelmi séta
után aztán a borfeldolgozás történetével folytattuk, immár
Móron. A Bozóky pincészet meglátogatásakor képet
kaptunk a borfeldolgozás régi eszközeiről és használatukról,
és természetesen megkóstoltuk a jelenkor borait is. A
mennyei lakoma mellett fogyasztott finom borok kapcsán
megtudtuk, hogy a Királyleányka akkor jó, ha "olyan öreg,
mint a nagyanyám, és olyan tüzes, mint a babám".De ennél is fontosabb,
hogy megismerhettük Bozóky Urat, és a sok, jóízű viccecske
mögött megérezhettük, micsoda tudás, tapasztalat és mennyi
munka az, ami az aranyszínű bort a palackba varázsolja.
Ahogy Neszmély
felé utaztunk, kicsi gondolati kitérőt tettünk: Kocs volt az úti
cél, hogy fény derüljön a titokra, miért hangzik "kocsi"-nak
a kocsi - Kutsche, coach, stb.- más nyelveken is.
Aztán újabb domb
következett,
ezúttal a Dunára néző, északi lejtőkkel, s a rajta elterülő
értékes dűlőkkel, amelyek a Hilltop díjnyertes
borainak alapanyagát adják.
Pincészet
látogatás és borvacsora várt minket, így ismertük a
hátteret és a technológiát, illetve méltó környezetben
volt módunk a munka gyümölcsét, a bort is élvezni.
Igazán tartalmas,
szép nap volt! |
