A mai
Lukács-fürdő környékén már a 12. században letelepedtek a
betegeápolással foglalkozó Szent János lovagok, majd a
rodoszi és a máltai lovagrend rendháza mellé épült fürdő. A
tötök korban a feltörő forrásvíz energiáját hasznosították,
majd a hódoltság korát követően, a fürdő valódi
gyógyhelyként működött, ahova messze földről érkeztek a
gyógyulni vágyók. Egészségük visszaszerzésének emlékét örzik
az udvaron található márvány hálatáblák.
Látogatásunk
során nem csak a fürdő történetét tekintettük át, és
nem csupán a látogatható tereken sétáltunk végig, s nem csak hogy megismertük
és megkóstoltuk gyógyhatású vizét, de sétát tettünk a
kulisszák mögött is, hogy megismerjük a különleges
gépészetet, amely révén a feltörő hévíz teljes mértékben
hasznosításra kerül.
Kalandozásunk
során több ízben megidéztük azt a világot, amikor a Lukács
volt a város New York-ja, s a társasági élet nyüzsgését
frappánsan idézi meg a mondat: "Jó hely ez, de minek ez a
két medence?" |