|
A
Zemplén előterében húzódó vulkáni kúpok csodás tája, a Bodrog tavirózsás
világa és a Tisza lomha folyama adja a táj díszletét ahhoz a csodás
színdarabhoz, amelyet a tokaji történelmi borvidéken élők évszázadok óta
minden évben, a természet ritmusa szerint eljátszanak.
Létezik szebb kultúrtáj egy
borvidéknél?
Igaz, hogy mindenhol érződik
az ember jelenléte, mégis a szőlősorok közt, a dűlőutakon, a pincékben -
legyenek bár mind ember alkotta értékek, mégis - tapintható, érezhető,
ízlelhető az anyatermészet, amelyből a szőlő, a bor, s maga az ember is
fakad.
Ugyanakkor a bort megismerni
igazán egy módon érdemes: a pincében illatolva, kóstolgatva, a gazda
szavát hallgatva...
Ezt tettük. Sok felvonásban!
Az
árvizet hozó ítéletidő erre a három napra forró napsütésre váltott, így
a kellemes kora-nyárban ismerkedhettünk a tájjal, az itt élő emberekkel,
a világhírű borokkal és a hozzájuk illő étkekkel.
Kirándulásunk során
megismerkedtünk a vulkáni kúpok természetével, nagy
lihegve megmásszuk az elhíresült 40cm-es kilátót és a "kicsivel"
magasabb bodrogkeresztúri Várhegyet.
S hogy ne csak beszéljünk a
több száz éves múltról, elmerültünk a történelemben is: honfoglaló eleink
földvárában, és árpád-kori templomokban
gyönyörködtünk Karcsán és Szabolcson.
S a
lényeg! A bor maga!
A különböző
jellegű-méretű borászatok meglátogatása során képet kaptunk a
szőlőfajtákról, bejártuk a dűlőket és megismertük a pincéket...
Meglátogattunk kádár mestert,
és bormúzeumot, s Mádon és Tokajban megemlékeztünk a borkereskedésben élen járó zsidó
közösségről és emlékeikről.
És persze kóstoltunk,
kóstoltunk, kóstoltunk... és még e picit kóstoltunk.
A két együtt töltött estét
pedig borvacsorákkal koronáztuk.
|
