A ciszterci
szerzetesek elvonulva a világ zajától, erdők mélyén, hűs patakok partján
alapították kolostoraikat, hogy az általuk épített falak között éljék
Istennek szentelt életüket.
Így volt ez
1182-ben is, amikor III. Béla királyunk a Bakony rengetében területet
adott a cisztercieknek.
Aztán
teltek-múltak az évszázadok, a kolostor köré város települt, s az
erdőben bújó monostor ma már Zirc központját alkotja.
Az egykori csendre
és elvonultságra a Zirci Arborétum fái emlékeztetnek, a hajdan
volt hatalmas gótikus templom emlékét pedig mindössze egy gótikus
pillér-maradvány őrzi.
A később átépített
barokk apátsági templom gyönyörű freskói és a klasszicista
rendház intarziával ékes műemlék könyvtára kárpótol a régmúlt
idők veszteségeiért.
Zirci látogatásunk
során ezekkel az értékekkel ismerkedtünk, és ha bakonyi kirándulásra
nem is volt alkalom, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban
megismertük az itteni élővilágot, s a természet mai képe mellett
a jégkorszak óriásai, a mamutok is megelevenedtek.
A
"Kolostorok kincsei" sorozatban különleges volt ez a kirándulás
is, hiszen a tartalmas nap végén egy csak nekünk szóló orgonakoncert
erejéig pihentünk meg - testben és lélekben - az apátsági templomban.
S mint mindig, a
látnivalókon túl a legnagyobb élményt az emberek jelentették:
Az múzeum igazgató
hölgyelsöprő ereje , az arborétum nyugalmazott igazgatójának kaján
mosolya, a könyvtárt bemutató pap szigora, az orgonaművész nyitottsága
... Jó találkozni ilyen emberekkel, hogy átérezzük, kik is teszik a
dolgokat olyanná, amilyenek!
|