Van egy olyan része a városnak, ahol a füves-ligetes
puszta domboldal mindenki lelki szemében egy élő,
nyüzsgő, romantikával telt kisváros.
Akármeddig ásunk is le saját emlékeink mélyére, vagy a
művészek ábrázolta, illetve a történelem írta múltba,
mindig újabb és újabb rétegek kerülnek elő, s nincs
olyan kor, amelyben ne rajzolódna ki egy kép - és a mi
érdekes - egy újabb és újabb kép a Tabánról!
A Várhegy, Gellérthegy és a Nap-hegy ölelésében az
őskortól a kelták, rómaiak, Árpádok korán át, Mátyás
tündérkertjén keresztül, a török kor építés-pusztítás
kettősségét túlélve, a rác város házikóinak apró
ablakaiból kitekintve feltűnik az a romantika, melyet
mindannyian ismerünk - pedig aligha van köztünk olyan,
aki valóban megélhette.
A Tabán területét a 30-as években rendezték... félig. A
bontás megvalósult, az építésről csupán tervek maradtak.
Néhány ház, de leginkább csak az egykori házak közt
húzódó utcák nyomvonala; néhány emlékmű, de sajnos
sokszor csak az emlékművek talapzata - egy-két kő, amibe
gondolatban kapaszkodhatunk, hogy feltáruljon előttünk a
múlt mélysége.
Sétánk során bejártuk ezt a vidéket, hogy megelevenedjen
a Tabán több ezer éves meséje.