Talán nincs még egy olyan szerteágazó, gazdag és
ellentmondásos műfaj, mint az életkép. Sokan a szó hallatán
valamiféle negédes, közhelyes, színvonaltalan festményre
gondolnak, holott az életkép lényege egészen más.
E típus mindig maradéktalanul betölti a képnek azt a
hagyományos funkcióját, hogy ablakot tár elénk a világra:
láthatjuk, ahogyan szórakoznak, dolgoznak, esznek,
mosakodnak, ünnepelnek, hálát adnak, szeretnek vagy éppen
meghalnak egy-egy kor emberei, sőt akár maga a művész és
családja.
S bár sokáig alacsony megbecsülés övezte e képtípust, az
előadáson rácsodálkozhattunk arra, hogy a művészettörténet
legjelesebb nagyságai mennyire örömüket lelték benne:
Vermeer, Velázquez, Degas, az impresszionisták,
Toulouse-Lautrec vagy Gauguin művészetének legelevenebb,
legragyogóbb pillanatait teszik ki e festmények!
És mi sem lehetne aktuálisabb ennél a műfajnál, hiszen az
életkép ma is él, rólunk szól. |