Élet és művészet – kalandozás az életkép műfajának történetében

(Várhelyi Csilla, 2009. szeptember 11.)

Talán nincs még egy olyan szerteágazó, gazdag és ellentmondásos műfaj, mint az életkép. Sokan a szó hallatán valamiféle negédes, közhelyes, színvonaltalan festményre gondolnak, holott az életkép lényege egészen más.

E típus mindig maradéktalanul betölti a képnek azt a hagyományos funkcióját, hogy ablakot tár elénk a világra: láthatjuk, ahogyan szórakoznak, dolgoznak, esznek, mosakodnak, ünnepelnek, hálát adnak, szeretnek vagy éppen meghalnak egy-egy kor emberei, sőt akár maga a művész és családja.

 

S bár sokáig alacsony megbecsülés övezte e képtípust, az előadáson rácsodálkozhattunk arra, hogy a művészettörténet legjelesebb nagyságai mennyire örömüket lelték benne: Vermeer, Velázquez, Degas, az impresszionisták, Toulouse-Lautrec vagy Gauguin művészetének legelevenebb, legragyogóbb pillanatait teszik ki e festmények!

És mi sem lehetne aktuálisabb ennél a műfajnál, hiszen az életkép ma is él, rólunk szól.