A "Főurak nyomában" a Wenkcheim család egykori birtokain,
a Körösök vidékén jártunk.
Gyönyörű (vagy épp egykor gyönyörű) kastélyok, kegyúri
templom, vagy az egykori majorság magtára emlékeztetett
arra, amikor a környék megélhetését a birtokok ura, és jó
gazdája irányította.
S miközben a főúri emlékek után kutattunk, lépten-nyomon
feltűnt a gyönyörű természetességben pompázó, "valamelyik"
Körös, hogy hol kirándulva, hol hajókirándulva, hol műemlék
duzzasztóműről, hol pedig régi-szép hidakról csodálkozzunk
rá.
A Körös vidékén kialakult pusztaságon pedig megismerkedtünk a
tájjal, a hajnali vadles során és a túzokrezervátumban a
különleges állatvilággal, találkoztunk a gazdálkodás
jellegzetes formáival: voltunk tanyagazdaságban, kecskefarmon
(persze sajtkóstolóval) és a környék gyümölcseit feldolgozó
pálinkafőzdében!
Megismertünk nagyszerű embereket, akik a tájjal és annak
adottságaival együtt élve viszik sikerre elképzeléseiket és
gyarapítják az igazi magyar értékek sorát.
És persze jókat ettünk, és stílusosan, a Wenckheim-ek
egykori vadászkastélyában aludtunk!