A 150 éves török hódoltság nem csak az ország pusztulását okozta, de lerombolta Mátyás királyunk csodálatos, európai hírű reneszánsz királyi székhelyét is. A felszabadulás után Pest és Buda 1703-ban visszakapták királyi városi jogaikat, de ebben a korban aligha nevezhettük őket "városnak"...

Pest a mai Kiskörút vonalán húzódó városfalakon belül elterjedő, apró házakból álló kisváros volt csupán.

1795-ben József főherceget választották az ország nádorává, s ő - mint a legmagyarabb Habsburg, aki imádta az Ikerfővárost - hatalmas városfejlesztést kezdeményezett. A fejlesztés koncepcióját a kor elismert építészére, Hild Jánosra bízta, aki egységes tervet dolgozott ki, a terv megvalósítását pedig a Szépítő Bizottmány irányította.

Ebben a korszakban épült ki a mai Pest Belvárosa, s ekkor terjeszkedett tovább a város a mai Nagykörút vonaláig...

Csodálatos, egységes klasszicista városkép született, amelynek háztengeréből minden értelemben kiemelkedett néhány épület: a Nemzeti Múzeum, a Deák téri evangélikus templom, a megkezdett Bazilika, de ekkor épült ki  Európa legszebb folyóparti házsora, a mai Roosevelt tér és környéke.

Pest és Buda a Lánchíd megépülésével egy testté vált, s a polgárosodással párhuzamosan hatalmas fejlődésnek indult.

Erről a korszakról, a legszebb épületekről, a legjelentősebb személyiségekről, építészekről meséltem, s mutattam sok-sok régi és mai képet, hogy rácsodálkozzunk a korszak szépségére és eredményeire.