A Berek olyan volt, amilyennek Fekete István leírta:

"De ez a messzeség most már nem volt mozdulatlan.

Az úton kis búbos pacsirták szaladgáltak, magasan varjak szálltak, s közöttük csókák rikkantottak néha, mintha enyhíteni akarták volna a fekete madarak komorságát.

A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.

A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult még a nád, mint egy végtelen szérű és a  Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében."

A gyönyörű hófödte tájhoz persze a dermesztő hideg is hozzátartozott, így aztán nagyon jól esett a zalakarosi élményfürdőzés!